Vass Péter szociális ösztöndíj
Az ösztöndíj célja a nehéz anyagi körülmények között élő, hátrányos helyzetű tanulók támogatása. Az ösztöndíj kedvezményezettjei lehetnek a Piarista Rend Magyar Tartománya által fenntartott köznevelési intézmények diákjai (1-12. évfolyam). Az ösztöndíjnak nincs minimális tanulmányi eredmény feltétele, de elvárás a megfelelő szorgalom, az igyekvési szándék.
A 2014/15- ös tanévben indult ösztöndíjprogram keretében évente 20-25, 2021 óta legalább 60 diákot támogatunk a tanév során havi legalább 12.000 Ft ösztöndíjjal. Az ösztöndíj egy öregdiákunk, Szkladányi Sándor felajánlásával jött létre, de bárki csatlakozhat hozzá, jelenleg a program két kiemelt támogatója a Biofil Kft. és a Fermentia Kft.
2023/24-es tanévben egy diák éves ösztöndíja 160.000 Ft.
Az ösztöndíjat a piarista intézmények ajánlása alapján ítéli meg a kuratórium rászoruló, igyekvő diákoknak.
Eddigi támogatottak:
- 22023/24-es tanévben 69 diák
- 2022/23-as tanévben 60 diák
- 2021/22-es tanévben 62 diák
- 2020/21-es tanévben 34 diák
- 2019/20-as tanévben 26 diák
- 2018/19-es tanévben 19 diák, 2. félévtől 21 diák
- 2017/18-as tanévben 24 diák
- 2016/17-es tanévben 19 diák
- 2015/16-os tanévben 18 diák
- 2014/15-ös tanévben 19 diák
Ha adományával a piarista szociális ösztöndíjprogramunkat szeretné támogatni, az utalás illetve a csekk közlemény rovatába az VP ÖSZTÖNDÍJ megjelölést írja.
Vass Péter SchP
Fájdalmas anyáról nevezett Vass Péter piarista, gimnáziumi tanár (eredeti neve: Klimes, *Felsőgalla/Tatabánya, (1911–1982)
Bányászcsaládból született, és egész életét a nagyfokú szociális érzékenység jellemezte.
Debreceni tanár korában fölfedezte, hogy „a Debrecen-környéki nagy vacuum tele van hintve jeltelen házakkal, magukban óvakodó tanyákkal, bizalmatlan, maguknak élő gazdálkodókkal, vagy berogyott életű, testileg-lelkileg a minimumra igénytelenedett szolganéppel.” Ezért 1938-tól tanyai misszióba kezdett, vasárnapokon kijárt misézni Hármashegy és Nagyhegyes tanyaközpontokra, 1942-től pedig a tehetséges fiúkat (akiket tréfásan „csudaparasztoknak” nevezett) bevitte a gimnáziumba.
Később Tatán működött, a tatabányai fiókgimnázium egyik szervezője volt, majd Alsógalla plébánosa lett, politikai per áldozata lett, és megjárta a börtönt, végül könyvelőként dolgozott a tatabányai bányánál. Foglalkozott irodalmi tanulmányokkal, fordításokkal és Prohászka műveinek újra kiadásával.