A veszélyhelyzet márciusi kihirdetése előtt vetette fel egy ismerősöm, hogy lehet menni az egyik budapesti kórházba önkénteskedni. Még azt is hozzátette, hogy ebben az időszakban mi más lehetne igazán piarista szolgálat, mint kórházban segíteni a rászorulókat. Azt hiszem, ez a mondat, indított el bennem valamit. Így aztán este rá is kérdeztem nála, hogy mi ez a lehetőség pontosan. Sokkal több információt nem kaptam, viszont egy email címmel és némi biztatással pár lépéssel közelebb kerültem ehhez az önkéntes lehetőséghez.
Eddig sosem végeztem egészségügyi munkát, de úgy gondoltam képes lehetek rá, így még aznap be is jelentkeztem a Budapesti Szent Ferenc Kórházba. Az önkéntesek szervezése még nagyon az elején tartott, de pár nap múlva érkezett a válasz, hogy várnak engem is az önkénteseknek szóló tájékoztató alkalomra. Ezen 5 jelentkezőnek tartottak eligazítást. Nagyon szimpatikus volt, hogy mennyire komolyan vették az informálásunkat, a felkészítésünket: főigazgató, főnővér, pszichológusok vezetője, kommunikációs vezető, és még más munkatársak is ott voltak, hogy minket képbe hozzanak. Az hamar kiderült, hogy a többi jelentkezőnek mind van egészségügyi végzettsége, de ezt még mindig nem láttam akadálynak. Úgy gondoltam, nagy kórházi leterheltség esetén az is segítség, ha nem a kórházi dolgozóknak kell ágyneműt cserélni, azt meg végzettség nélkül is meg tudom csinálni. Ahogy meséltek kicsit a kórházról, körvonalazódtak egyéb tevékenységek is, amelyekbe láttam esélyt bekapcsolódni. Végül a kórház 1% kampányába tudtam besegíteni. Eredetileg ez kb. kétnapos otthoni munka lett volna, de némi technikai malőr miatt több mint egy hétre elhúzódott, és így minden nap bejártam a kórházba.
Az önkénteskedéssel való tervem az volt, hogy én segítek nekik, de annyi mindent kaptam ezekben a napokban, hogy igazából nem is tudom hol állt meg a mérleg nyelve. A környezet inkább park, mint kórház, s ezekben a hetekben – akkor tavasszal – minden perc jót tett a lelkemnek, amit a szabadban tölthettem a négy fal helyett. Érdekes módon a munka végeztével, a veszélyhelyzet elmúltával sem szűnt meg velük a kapcsolatom, azóta is voltam programjukon.
