Elindult az új tanév. Intézményeinkben a mostani új kihívásokkal teli időszakban is szeretnénk a lehető legjobb nevelést biztosítani diákjainknak, felkészíteni őket felnőtt éveikre. A Piarista Alapítvány két, képzéssel kapcsolatos projektre kezdte meg az adománygyűjtést, amelyekhez várja minden jószándékú ember támogatását.

Az Egyetemista ösztöndíjjal idén is 7 öregdiákunkat szeretnénk támogatni az egyetem első évében.

Emellett a Kalazancius Mozgalom vezetőképzőjének költségeihez keresünk forrást. A képzés 3 hétvégéből és egy 1 intenzív hétből áll.

Az Egyetemista ösztöndíj 100.000Ft/150.000Ft/fő. A Kalazancius Mozgalom vezetőképzője képzési hétvégenként 450.000Ft, 15.000Ft/fő, az intenzív hét pedig 1.200.000Ft

Támogatásodat átutalással vagy online felületen tudod eljuttatni hozzánk:

Piarista Alapítvány
Számlaszám: 10700024 70759196 51100005

Közlemény:
Egyetemista ösztöndíj esetén: Ösztöndíj
Kalazancius Mozgalom vezetőképző esetén: Kalazancius Mozgalom

Céges adományozó esetében az adószámot is kérjük feltüntetni.
Online adományozói lehetőség itt a honlapunkon: https://alapitvany.piarista.hu/adomanyozas

További projekjeink működtetéséhez is köszönettel fogadunk minden támogatást az év során! Adományozok

A Kalazancius Mozgalom nyári táborának idén az ország egyik eldugott gyöngyszeme, a Zempléni-hegység ölelésében található, alig 200 főt számláló Pusztafalu adott otthont augusztus 8-12 között.

A tartomány minden részéből érkeztek lelkes résztvevők, csoportvezetők és csoporttagok, 7-10. évfolyamig. Az egyhetes tábor idejére csaknem megkétszereződött a kistelepülés lakossága, mivel közel 200 fő jelentkezett a táborra. A programokról, testi-lelki fejlődésükről mintegy 40 fős, diákokból, öregdiákokból és felnőttekből álló szervezőcsapat gondoskodott. A szervezők az idei tábor alaptémájául a hivatást választották, kapcsolódva ezzel is az egyetemes rend által meghirdetett 2021 novemberétől 2022 patrocíniumig tartó hivatás évéhez.

„Biztos vagyok benne, hogy mindenki valamilyen elvárással indul neki egy nyári tábornak. Új barátokat szerezni, kibékülni valakivel, találkozni egy régi ismerőssel. Ezek a célok nem mindig teljesülnek. Az is lehetséges, hogy semmi kedved nincs elmenni, később meg életed legjobb heteként hivatkozol a táborra.” – mondja az egyik résztvevő

»Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, és szemem rajtad nyugszik.« (Zsolt 32,8) Mi ezzel a gondolattal éltük át azt a hat napot, amit Pusztafalun töltöttünk. Néhány embernek az életét meghatározó döntésben segíthetett az ehhez kapcsolódó beszélgetés. Sosem tudhatjuk, hogy mikor szólít meg minket Isten, lehet ez ebben táborban beszélgetés, kirándulás esetleg játék közben, vagy csak egy átlagosnak tűnő hétköznapon. De ha figyelünk, meghallhatjuk Őt és általa azt az utat, amit kijelölt számunkra a hivatással, a nagy Ő-vel és az ezekhez tartozó mérföldkövekkel együtt.”

A budapesti Piarista Gimnázium Ukrán háború kitörése után március 16-ától a tanév végéigTanodát indított 6-11 év közötti menekült gyerekek számára minden nap 09.00-13.00 között, majd áprilistól egy csapat középiskolás diák is csatlakozott, hogy az informatikusok által felszerelt gépteremben online tudjanak csatlakozni a tanításhoz, ill. magyar nyelvtanfolyamon vegyenek részt.

A Gimánzium nyárra sem hagyta magára a menekült gyerekeket, 2022. július 1. és augusztus 12. közötti hat hétben nyári táborokat szervezett a menekült diákoknak. 3 db kéthetes turnusban fogadtak összesen 135 résztvevőt. Sok gyerek két turnuson is részt vett, mert jól érezte magát a programokon.

A nyári táborok programjait az alábbi tevékenységek alkották:

kreatív kézműves foglalkozások
magyar mint idegen nyelv órák
sportfoglalkozások a tornateremben
közösségi játékok, társasjátékok, beszélgetés az épületben
kinti programok: városnézés, kirándulás, játszótér, állatkerti látogatás

A három csoport fenti programjait forgó rendszerben tartották a szervezők, így naponta 09.00-16.00 között változatos elfoglaltságokban lehetett része a gyerekeknek. A programok szervezését és a gyermekfelügyeletet erre a projektre foglalkoztatott munkatársak végezték, a munkájukat a Piarista Gimnázium diákjai és önkéntesek segítették. A diákoknak a táborok folyamán napi egyszeri meleg étkezést tudtunk biztosítani. Visszajelzések alapján a gyerekek nagyon jól érezték magukat a táborokban.

Részlet egy beszámolóból:

A gyerekek foglalkoztatásában eleinte sok önkéntes munkálkodott – magyar, orosz és ukrán tanárkollégák vegyesen, akik eleinte napról napra találták ki, hogy milyen programjuk legyen az Ukrajna sokféle területéről idekeveredett gyerekeknek.

A Piarista Alapítvány és más támogatók segítségével néhány állandó – ugyancsak a háború következében lakhelyét elhagyni kényszerülő munkatársat is foglalkoztatni tudtunk, nekik talán azzal tudtunk segíteni, hogy erre a néhány hónapra munkát találtak ebben a tanodában. Itt főként magyartanulás, zenetanulás, sport és mindenféle kreatív képzőművészeti tevékenység zajlott. Sokan önkéntesek is jöttek segíteni, nagy örömet és meglepetést okozva a gyerekeknek (és nekünk, szervezőknek) egy-egy játékkal, foglalkozással.

A menekült diákokkal való foglalkozás szervezésében döntő szerepe van Natasa Pavlovszkinak, aki önkéntes szervezőként segítette a munkát majdnem a kezdetekről fogva. Kapcsolatot tartott a szülőkkel, menekült gyerekekkel; tanárokat, önkénteseket, segítőket toborzott; összekötötte a segíteni szándékozó embereket a rászoruló családokkal. Hasonló áldozatos munkával biztosította ennek a tevékenységnek a munkaügyi és pénzügyi háttérét gazdasági vezetőnk, Smikálné Ézsiás Erzsébet.

A Kalazancius Mozgalom budapesti végzős és friss egyetemista csoportjaiból szerveződött nyolc fős csapat július végén érkezett Spanyolországba. Az El camino zarándokúton 135 km-t tettek meg öt nap alatt, majd részt vettek Santiagoban az egyházmegye által szervezett 15 000 fős többnapos nemzetközi találkozón.

Az egyik résztvevő beszámolójából:

Bár a reggeli fejadagok a továbbiakban sem gyarapodtak, másnap rendíthetetlenül folytattuk utunk. A második nap mindnyájunk számára meghatározó volt. Egyrészt reggel úgy éreztük ébredésnél, hogy menten megfagyunk, másrészt egy hatalmas ködfelhő ülepedett le az erdőre, így mindenki egy órán belül lucskos lett a párától. Ezen felül a nap első szakaszában csendben kellett menetelnünk. Szerintem mindenkinek sokat jelentett és jót tett ez a kis némaság és merengés. Én személy szerint (Soma), ezen a napon éreztem leginkább zarándoknak magam, mert oda tudtam figyelni Istenre, magamra és a könyezetemre. Az érkezést követően összegyűltünk a már ismerős kiscsoportokba, majd a város lakóival közösen vettünk részt egy misén, ahol spanyol útitársaink zenéltek. Kezdtünk belejönni az ismerkedésbe, például én (Soma) és Jakab egy fekete sráccal társalogtunk franciául, majd megtanítottunk neki pár magyar szót, köztük a mindenki által jól ismert rezsicsökkentés-t.

Zarándoklatunk harmadik napján, egyre közeledve célunkhoz nótázással biztattuk magunkat, megkíséreltük túlénekelni a rendszeresen felcsendülő spanyol dalokat. A magyar delegáció repertoárjában főleg népdalok, cserkész énekek szerepeltek, de nem hiányozhattak a piarista himnuszok sem, illetve néhány karácsonyi dallam. Mikor az énekekből és a szuszból már kifogytunk, de még mindig nem értünk oda, a társaság nagy örömére egy hűs patak partja mellett vitt el az utunk, amiben hirtelen felindulásból gyorsan meg is mártóztunk. A csapatot időközben beérők közül is többen csatlakoztak, így felfrissülve tehettük meg az aznapi utolsó szakaszt. A szállásunk a korábbi napokhoz hasonlóan ismét egy sportcsarnok volt. Ezen az estén néhány tanúságtételt hallgathattunk meg, azután kint, a szabad ég alatt tartottunk szentmisét a nap zárásaként, aztán megcsodáltuk vacsora közben az este tíz óra táján lemenő nap fényeit.

Következő nap nagy lendülettel vágtunk bele az utolsó szakasz megtételébe. Kivételesen egy órával korábban indultunk, ezért hosszú ideig csak a sötét, ködös erdőt láttuk magunk körül. A kőoszlopokon feltüntetett hátralévő kilóméterek számával párhuzamosan fogyott a lelkesedésünk és nőtt az éhségünk, és kezdtünk komolyan aggódni a tízórai létezéséért. Szerencsére 10 km-re végcélunktól megpihentünk, ettünk, és így fordultunk rá a célegyenesre. A csapatot már kicsit sikerült megtörnie a rengeteg kilométernek, de azért igyekeztünk feldobni magunkat és lelkesen bandukolni. Egyszer például egy kis faluban megálltunk pihenni, és egy kukásautó épp előttünk állt meg. Tüstént kiderült, hogy Roland atya és Dávid ugyanazt a tervet forgatják fejükben, mivel gyorsan egymásra néztek, váltottak pár szót, majd másodpercek alatt felpattantak a kukásautó hátára, és mentek is vele, míg le nem szállították őket a következő kanyarban. Ezután történt, hogy egyszer csak a Dávid valami hasonló költői kérdést tett fel nekünk, hogy “Utaztál már kukásautón Spanyolországban egy pappal?”. Persze jót nevetett mindenki.

Végül Santiagoba érkezve megkönnyebbülten dobtuk le vállunkról a hátizsákokat és láttunk neki az ebédnek, majd visszatértünk a napokban begyakorolt jó szokásunkhoz, és elterültünk a fűben. Aztán később az egész csapat mindenestül nekivágott a városnak, hogy egyesüljünk a többi zarándokcsoport alkotta sereggel, akik más útvonalakon érkeztek. Vidáman, egy Kalazanci Szent Józsefet ünneplő dalt énekelve vonultunk be a térre, ahol feltárult előttünk a Szent Jakab-katedrális lenyűgöző látványa. Külünböző beszédeket és köszöntőket hallgattunk meg, majd a vacsorát követően megkerestük a szállásunkat.

Mindannyian rengeteg élménnyel gazdagodva térhettünk haza Magyarországra. Gyakran a komfortzónánkon kívül eső helyzetekbe kerültünk, és az intenzív együttélés néha persze konfliktusokkal járt, de közben folyton tanultunk jobban megnyílni és alkalmazkodni egymáshoz. Nem csak a társainkat, de magunkat is jobban megismerhettük, volt lehetőségünk hozzánk hasonló fiatalokkal beszélgetni a hitünkről, hivatásunkról, vagy csak az éppen aktuális zarándok-élményekről. Igazán építő és emlékezetes utat jártunk be.

2022. július 2.-án zárult az idei intenzív csoportvezetői képzési hét a Kalazancius Mozgalomban. A 3 csoportvezetői hétvégét követően sor kerülhetett arra, hogy a vezetőképzésben résztvevő diákjaink számos gyakorlati helyzetben kipróbálhassák magukat, és ősszel elkezdhessék önkéntes munkájukat. A programnak ismét szegedi iskolánk adott otthont.

A kuratórium 2 millió forint támogatás mellett döntött a nyári piarista túrák, táborok megvalósulása érdekében.

Hagyományosan minden évben meghirdetésre kerülő alapítványi túratámogatás idén sem maradt el. Hála a tanáraink odaadó munkájának 39 túrapályázat érkezett be a Piarista Alapítványhoz. Elbírálási szempontok között elsőrendű, hogy minél több diák el tudjon jutni a nyári túrákra táborokba. Úgy gondoljuk, hogy nagyon sokat épülhetnek, gazdagodhatnak fiataljaink ezeken a programokon. Öröm számunkra hogy a ti segítségetekkel hozzájárulhatunk.

A Piarista Gimnázium és a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom Pedagógus Műhelye által indított programban jelenleg tizenöt diáknak segítenek. A délelőtti foglalkozások nem hagyományos iskolai foglalkozások, a gyerekeknek tanulássegítő, kézműves és fejlesztő foglalkozásokat tartanak az önkéntes tanárok – mondta el Horváth Bálint igazgató úr az InfoRádiónak adott interjújában.

Az interjúban igazgató úr elmondása szerint, „amit csinálunk, az azért jó, mert a gyerekek közösségben vannak, együtt értelmes, hasznos dolgot csinálnak, akkor is, ha ez nem iskola. A nyelvi problémákat lassan úgy tűnik, hogy le tudjuk küzdeni, mert találtunk olyan, ukrán nyelven is tudó tanárkollégákat, akik segítenek, lesz két állandó emberünk is, hozzájuk csatlakoznak a lelkes pedagógus kollégák”.

A foglalkozások mellett a menekült diákok étkeztetését is biztosítja a gimnázium. A menekültprogram létrejöttét és hosszútávú fenntarthatóságát a piarista családhoz tartozó szülők, öregdiákok és nagylelkű barátaink adományai teszik lehetővé a Piarista Alapítvány segítségével.

A négyperces interjú az infostart.hu oldalán hallgatható meg.

2022. április 5-én, a Tények esti híradója kérdezte Horváth Bálint igazgató urat a programmal kapcsolatban.