Kategória: Hírek/aktualitások

tanari2_2
Hírek/aktualitások

Együtt építünk – Indul az őszi adománygyűjtő kampány!

Jól sikerült nyár után kezdődhetett meg az új tanév intézményeinkben. Az Alapítvány támogatóinak köszönhetően a szünidő alatt sok értékes programban segíthettük a diákokat a nyár során. Köszönjük, hogy továbbra is támogathatjuk diákjaink jövőjét, és együtt építhetjük társadalmunk megújítását!
A tanév elején három támogatási formához kérünk segítséget.

Kalazancius ösztöndíj Az egyetemi évek megkezdésében támogasd azokat a piarista öregdiákokat, akik tanulmá­nyilag jól teljesítenek, de szerény anyagi körül­mények között élnek, hogy tanulmányaikat sikeresen elkezdhessék!

Tanárképzési ösztöndíj Támogasd a rátermett tanárszakos öregdiáko­kat, akik elkötelezettek az iskola szellemiségé­nek és hagyományának továbbvitelében, hogy a diploma megszerzése után piarista iskolá­ban kezdhessék meg tanári munkájukat.

Robotika szakkör örökbefogadása A budapesti gimnázium továbbra is szeretne komoly műhelyt fenntartani az érdeklődő diákoknak, ahol szakmai segítséggel kreatív módon kísérletezhetnek, tanulhatnak.

Célunk, hogy három tanárszakos egyetemistát, és tíz nehezebb sorsú egyetemet kezdő öregdiákunkat és az idei tanév robotika szakköreinek megtartását segíthessük.

Támogatásodat átutalással vagy online felületen tudod eljuttatni hozzánk:

Piarista Alapítvány
Számlaszám: 10700024 70759196 51100005

Közlemény:
Egyetemista ösztöndaíjak esetén: Ösztöndíj
Robotika szakkör esetén: Robotika szakkör

Céges adományozó esetében az adószámot is kérjük feltüntetni.
Online adományozói lehetőség a honlapunkon:

20210723_140525
Hírek/aktualitások

Piarista egyetemisták a Dunaszigeten

A tavalyi, Balatonberényben eltöltött három napos nyaralás után még nem sejtettük, hogy az elkövetkező év milyen fordulatokat tartogat az Egyetemista Csoport számára. Szeptemberben új tagokat köszönthettünk, azonban néhány személyes jelenléttel megtartott alkalom után a járvány ismét az online térbe száműzött minket. A Zoom-meetingeken merült fel először a közös nyaralás kérdése és bár a képernyő mögött ülve már a gondolat is merész vállalásnak tűnhetett volna, ez nem riasztott el minket – olyannyira, hogy az előző év nyugodt állótábora helyett a mélyvízbe ugrás mellett döntöttünk. Szó szerint.

Sokáig a biciklizés is erős jelölt volt a kirándulás jellegét tekintve, de végül a gimnáziumi és cserkésztábori vizitúrákon már sok tapasztalatot szerzett csoporttagok győzködésére a kenuzás mellett tettük le a voksunkat. A személyes találkozásra szerencsére nem kellett eddig várni: a májusban egynapos kirándulást szerveztünk a Pilisbe, júniustól pedig már jelenléti alkalmakat is tudtunk szervezni, beleértve az idén is emlékezetesre sikerült záróalkalmat.

Utóbbi után egy hónappal találkozott újra a csapat, a dunaszigeti plébánia kertjében, ahol Lupus atya sok szeretettel látott minket vendégül. A csapatunk különlegessége, hogy a piarista kötődés, mint közös alap ellenére egészen eltérő háttérrel és elvárásokkal érkeztünk a táborba. A nyolc vízitúrát túlélt pesti öregdiákoktól kezdve a cserkésztáborok nomád életmódján edzetteken át egészen élete első kenuzására készülőkig terjedt a csapat összetétele. Ahhoz, hogy az összes elvárás teljesüljön, szükség volt a szervezés során néhány kompromisszumra, amit jól szemléltetett a szállás is. A régi idők emlékét feleleveníteni kívánó tagok, valamint a cserkésztáborból frissen érkezettek a kertben sátrazhattak, tüzet rakhattak, fát vághattak és bográcsban főzhettek, ugyanakkor a komfort is biztosítva volt Lupus atya révén, aki rendelkezésünkre bocsátotta a plébánia konyháját, fürdőit és szobáit. Ennek révén a klasszikus, túlélésre alapozó vízitúra élménye vegyült egy kényelmes vidéki nyaralás hangulatával.

Hasonló kompromisszum tette a napközbeni programot is tökéletessé: a kérdésre, miszerint a fürdőzésen vagy az evezésen legyen nagyobb hangsúly végül az a válasz találtatott, hogy a délelőtt nagyobb részében fel-alá evezve felfedeztük a Szigetköz csodás zugait, majd délután a parton pihentünk és csobbantunk. A holtágak labirintusában könnyen eltévedhettünk volna, ám ebben nagy segítségünkre volt Lupus atya helyi ismerőse, Frici, aki amellett, hogy a csónakokat is biztosította, második nap eljött velünk és megmutatta a főbb útvonalakat. Ezen kirándulás során néztük meg a denkpáli hallépcsőt is. Bár jelen sorok írója a hallépcső ökológiai funkciójáról keveset tud mondani, annál jobban élvezte a fürdést benne. Ez utóbbi a csapat többi tagjáról is elmondható, hiába tűnt ugyanis jéghidegnek a víz, sokan megmártóztak benne, a bátrabbak pedig az erős sodrásnak akadályt képező kövek segítségével létrejött természetes jakuzzi szolgáltatást is igénybe vették. Frici az idegenvezetés mellett azzal is sokat segített, hogy a hét további részére kölcsönadta a térképeit. A cserkész háttérrel rendelkező csoporttagok így változatos útvonalakat találva navigáltak minket a hátralévő napokban zúgókon, szűk bukókon és széles medreken keresztül. A tábor végére már az evezésben kevésbé tapasztalt társaink is egyre jobban belejöttek a kenuzásba, többen már a kormányzással is megismerkedtek, az utolsó délután során pedig egy gigantikus vízi háború keretein belül a bombává minősített mentőmellényekkel próbáltuk elsüllyeszteni egymás hajóit.

A délutáni pihenést sokunknál egy kiadós folyóparti szunyókálás jelentette a fárasztó evezés után, de nem maradhatott ki a majomhintázás sem, ami során több-kevesebb sikerrel mutattuk be, hogyan kell olimpikoni profizmussal kihasználni a fáról lelógó kötélre erősített botot. A szálláshelyre visszatérve a napi ügyeletes séfek nekikezdtek a főzésnek, aminek eredményeképpen olyan éttermi fogásokat ettünk, mint a tojásos-rizses lecsó, padlizsános-paradicsomos tészta vagy éppen a szigorúan nem löncshúsból készült chilisbab. A vacsorából rendre megkínáltuk Lupus atyát is, aki az egész napnyi rendelkezésre állás és magvas gondolatok mellett egy emlékezetes esti imát is tartott.

A táborozás végére sajnos többeknek tovább kellett állnia, ugyanakkor már azt is nagy dolognak tekintettük, hogy a sűrű és egymást metsző nyári programok ellenére össze tudott jönni a csapat. Az utolsó napra végül épp annyival lettünk kevesebben, hogy mindenki befért a kisbuszba, így a hazaút során még utoljára tudtunk egy jót beszélgetni, valamint közösen elénekelni a CD-lejátszó által rejtett fantasztikus dalokat, amelyek az eltelt napok során nagy kedvencekké váltak.

Az utolsó esti tábortűz melletti összegzések alapján is kijelenthető, hogy kivételes élmény volt a csoport lassan kétéves történetében ez a néhány nap. A megszokott esti alkalomhoz képest – legyen azok online vagy személyesen – egy merőben más környezetben telt, ráadásul a kenutúrázás olykor különösen próbára teszi az ember türelmét. Ennek ellenére jól tudtunk csapatként működni, a rugalmas programnak, a remek beszélgetéseknek és mindenki együttműködésének köszönhetően tovább kovácsolódott kis közösségünk.

Köszönjük Lupus atyának a vendéglátást és a sok segítséget, valamint Julcsinak és Daninak a szervezést!

218255127_3089600781269559_2479116789736631334_n
Hírek/aktualitások

Továbbadni az emlékeket – Nagyszülők és idősek világnapját ünnepeljük

Ferenc pápa január végén jelentette be, hogy Szent Joachim és Szent Anna liturgikus emléknapjához közel, július negyedik vasárnapján bevezeti a nagyszülők és idősek világnapját, amelyet idén július 25-én ünnepel az Egyház.

A piaristák nagy családját is számos generáció – szerzetesek, öregdiákok, fiatalok – teszi élővé. Az idősek – legyen szó nagyszülőkről vagy idős rokonokról, barátokról – olyan kincset jelentenek, amelyre minden nap rá kell csodálkoznunk, tudnunk kell figyelni rájuk, meghallani történeteikben a számunkra is biztos alapot adó értékeket.

Ferenc pápa így fogalmaz a világnapra írt üzenetében: „»Mindennap veled vagyok« (vö. Mt 28,20) – ezt ígérte az Úr tanítványainak, mielőtt felment a mennybe, és ezt ma neked is megismétli, kedves nagypapa és nagymama. Neked. »Mindennap veled vagyok« – ezeket a szavakat szeretném én is Róma püspökeként és hozzád hasonló idős emberként kimondani neked a nagyszülők és idősek első világnapja alkalmából: az egész Egyház közel van hozzád – jobban mondva, hozzánk –: törődik veled, szeret téged és nem akar magadra hagyni! (…)

Ezt mondja neked, ezt mondja nekem, ezt mondja mindenkinek. Ez az értelme ennek a napnak – melyet éppen idén akartam, hogy megünnepeljünk, amikor véget ér a hosszú elszigeteltség és lassan újraindul a társadalmi élet –: hogy minden nagypapát, minden idős férfit, minden nagymamát, minden idős asszonyt – különösen azt, aki közülünk a legmagányosabb – meglátogassa egy angyal!

Van úgy, hogy ezek az angyalok unokáink arcával jelennek meg, máskor családtagjaink, korábbi barátaink vagy olyan barátaink arcával, akikkel ebben a nehéz időszakban ismerkedtünk meg. Most ébredtünk csak rá, mennyire fontosak az ölelések és a látogatások mindannyiunk számára, és annyira elszomorító, hogy egyes helyeken ezekre még mindig nincs lehetőség! (…)

Jól figyeljetek: mi a hivatásunk ma, a mi életkorunkban? Őrizni a gyökereket, átadni a hitet a fiataloknak és gondoskodni a kicsinyekről. Ne felejtsétek el ezt!”

Ezt a hitet, ezeket a gyökereket adják át a piarista szerzetesek és öregdiákok a fiataloknak nap mint nap az intézményeinkben zajló nevelés és oktatás során, a családi életben, baráti közösségekben és ezt erősíti a diákévekhez kapcsolódó számtalan program, amelyek nagy része a piarista öregdiákok támogatásával valósul meg.

A Szentatya szavai egybecsengenek a már mintegy két évtizedes nagyszülői tapasztalattal is rendelkező piarista öregdiák gondolataival is: „Tartozni valahova, ez ősi vágya az embernek, és nemcsak közvetíteni tudjuk családunk felé elődjeink életét, hanem mi magunk is összefogó, összetartó pontjai vagyunk családunknak egyszerűen csak a létünk által.

A hit megélésének példája igazából nem nagyszülői korban kezdődik, de nagyon megerősítő most is az egész család számára. Láttuk ezt mi is a saját szüleinknél, egészen odáig, amikor az örök élet kapujában álltak. Végtelen nagy ajándék a nagyszülők számára, ha életük és hitük nyomán a gyerekeik és unokáik életét jó úton látják” – vallja Bittsánszky János és felesége, Sári.

A magányos időseknek épp így feladata van: „Nem számít, hány éves vagy, dolgozol-e még vagy sem, egyedül maradtál-e vagy van családod, fiatalon vagy idősebb korban lettél-e nagymama vagy nagypapa, önellátó vagy-e vagy segítségre szorulsz, mert nincs olyan életkor, amikor visszavonulhatnánk az evangélium hirdetésének feladatától, a hagyományok unokáknak való átadásának feladatától. El kell indulni, és mindenekelőtt ki kell lépni önmagunkból, hogy valami új dologba kezdjünk! (…) Az emlékezés minden idős ember voltaképpeni és igazi küldetése: az emlékezés és az emlékezés továbbadása másoknak.” – olvashatjuk Ferenc pápa gondolatait.

Hordozzuk e napon különösen is szívünkben idős családtagjainkat, rokonainkat, barátainkat, hogy tőlük tanulva, őket segítve vigyük tovább közös emlékeinket. Adjunk hálát gondoskodó támogatásukért, életükért!

Ferenc pápa üzenete teljes terjedelmében olvasható a Magyar Kurír portálon.

pym1
Hírek/aktualitások

Itt a nyár, kezdődnek a túrák, táborok!

Gyalog vagy két keréken, evezővel vagy vitorlával a piarista diákok egész biztosan túráznak és táboroznak a nyári szünidő alatt. Ebben segíti őket több mint egy évtizede a Piarista Alapítvány az anyagi keretek megteremtésével.

A piarista intézményekben zajló nevelés részeként nagy hagyománya van ezeknek a túráknak, amik számos barátsággal, élménnyel és tapasztalattal gazdagítják a diákok életét. Ebben nagy részt vállalnak a pedagógusok, akik szabadságuk alatt vállalják, hogy felkészülnek és vezetik a túrákat és táborokat.

Az idei évben láthatóan nagyobb igény mutatkozik a nyári programokra, így a szokásosnál több, 45 túrapályázat érkezett be az intézményektől. Ezeket a Piarista Alapítvány megemelt keretösszeggel, mintegy 2 millió forint támogatással segíti. A programok között gyalogos, biciklis és vízitúra, napközis tábor és külföldi kerékpártúra egyaránt található. Az elkövetkező hetekben 950 diák összesen mintegy 5000 napot tölt majd túrázással és táborozással.

1_03
Hírek/aktualitások

1% – Közösségben, értük.

Elindult az 1% gyűjtő kampány.

Elérkezett a személyi jövedelemadó 1+1%-ának felajánlási ideje. Többszáz éves történetünk során szorgalmunk és jóakaróink anyagi támogatása biztosította a diákokért végzett odaadó munkánkat. Kérjük, támogassa a piarista oktató-nevelő munkát a személyi jövedelemadója civil szervezeteknek felajánlható 1%-ával, rendelkezzen a Piarista Alapítvány javára!

Adószámunk: 19013598-1-41

A 2020-ban beérkezett SZJA 1% felajánlásokat az alábbi célokra fordítjuk

alapitvany_koszono_1_002
Hírek/aktualitások

Hálásan köszönjük adományaitokat – Vége az adventi kampánynak!

2021. január 31-én zárult az adventi adománygyűjtő kampányunk. Ismét megtapasztalhattuk a piarista missziót támogató sok jóakaró közösségét.

Jóvoltotokból összesen 6 730 000 Ft adomány érkezett.

Hálásak vagyunk mindazoknak, akik ez alkalommal is támogatni tudták céljainkat.

Támogatásaitoknak köszönhetően 2021-ben több mint 35 rászoruló diákot tudunk Vass Péter szociális ösztöndíjban részesíteni, és közel 30 nyári túrát tudunk támogatni, fontos segítséget nyújtva ezáltal sok nehéz helyzetben lévő piarista diák és családjaik számára!

cikkhez_vass_peter1946_0
Hírek/aktualitások

Vass Péter, a “csudaparasztok” segítője. Piarista Kisokos

Vass Péter piarista szerzetes a névadója a Piarista Alapítvány szociális ösztöndíjának. Bár neve és munkássága sokak számára kevéssé ismert, „a csalhatatlan ízlésű esztéta” nagyfokú szociális érzékenységgel rendkívül sokat tett a magyar fiatalságért, különösen a hármashegyi és nagyhegyesi „csudaparasztok” felkarolásával.

Vass Péter 1911-ben született Tatabányán. 17 évesen tette le első fogadalmát. „Egyéniségét legszembetűnőbben a mérsékelten haladó eszmék s főleg a szociális szempontok iránti fogékonyság jellemzi” – írta róla ezüstmiséje alkalmából rendtársa, a tudós Balanyi György.

1936–1944 között a rend debreceni gimnáziumában tanított. Debreceni tanár korában fölfedezte, hogy „a Debrecen-környéki nagy vacuum tele van hintve jeltelen házakkal, magukban óvakodó tanyákkal, bizalmatlan, maguknak élő gazdálkodókkal, vagy berogyott életű, testileg-lelkileg a minimumra igénytelenedett szolganéppel.” Ezért 1938-tól tanyai misszióba kezdett, vasárnapokon kijárt misézni Hármashegy és Nagyhegyes tanyaközpontokra, 1942-től pedig a tehetséges fiúkat (akiket tréfásan „csudaparasztoknak” nevezett) bevitte a gimnáziumba.

1945-ben a tatai piarista gimnáziumba került, ahol nem mindennapi pedagógiai feladatnak válik részesévé: a háború vége felé ebben az iskolában is akadozott illetve szünetelt a tanítás, de ha volt is, a környékbeli diákok nem tudtak odautazni, hiszen még a békésebb időszakokban is bizonytalan volt a vonatközlekedés.

1949-ben, az államosítást követően mint győri egyházmegyés Alsógallára került, ahol 1955-ig szolgált. Itt – ahogy maga írja – „a Gondviselés jó humorérzékkel a sváb paraszti és az ipari bányászvalóságot” az ölébe tette: „nesze neked, katedrán csenevészedett filozopter, tanuld meg az életet!” Olyan világgal találkozott itt, mely kora bölcsészei illetve teológusai jelentős része számára ismeretlen volt, itt többet tanult, mint az egyetemen, „és több életismeretet, mint amennyit a könyvben meg lehet írni.” Itt kénytelen volt megtanulni „a pasztoráció modern nyelvét”, hiszen „a parasztnak a kövek, és a malterosláda többet mond, mint az ékes paszto­rá­ció.” Két templomot is renovált, harangot öntetett, kelyhet csináltatott, s Feszty Masával ő készíttette el az időközben országos hírűvé vált keresztutat.

1957 és 1962 között Budapesten, a XX. kerületi Stromfeld Aurél általános iskolában, majd 1963 és 1965 között a Kossuth Lajos Gimnáziumban tanított. Hasonlóan piarista kollégájához illetve sorstársához, Egyed Andráshoz, ő is szívén viselte a gyermekek közösségi életre való nevelését, mint ahogy arra több dokumentum is utal.

Politikai per áldozata lett, és megjárta a börtönt, végül könyvelőként dolgozott a tatabányai bányánál. Foglalkozott irodalmi tanulmányokkal, fordításokkal és Prohászka műveinek újra kiadásával. 1982. január 3-án hunyt el.

Cikkünk Szende Ákos írásának szemlézésével készült el: Piarista eszmék és sorsok a 2. századból c. kötet (2013). A tanulmány teljes terjedelmében cikkünk alatt érhető el.

photo-1582213782179-e0d53f98f2ca_0
Hírek/aktualitások

Lezárult az őszi adománygyűjtő kampány

Az őszi adománygyűjtő kampányunk véget ért.

Összesen 2 231 000 Ft adomány érkezett jóvoltotokból.

Ebből 1 377 000 Ft-ot tudunk egyetemista ösztöndíjakra és a Kalazancius Mozgalom vezetőképzőire fordítani. Hálásan köszönjük a támogató figyelmet és minden beérkezett adományt.

photo-1582213782179-e0d53f98f2ca
Hírek/aktualitások

Befejeződött az őszi adománygyűjtő kampány

Október 27.-én az őszi adománygyűjtő kampányunk befejeződött.

Összesen 1.296.500 Ft érkezett a ti jó voltotokból. Ebből 759.500Ft az Egyetemista és Tanárképzési ösztöndíjakra, és 245.000 Ft a sátoraljaújhelyi Csillogó Szemek – mentorprogramra.

Hálásan köszönjük a támogató figyelmet, és minden beérkezett támogatást.

„Mindig hálaadással tartozunk Istennek értetek, testvérek.” /2Tessz, 1,3/

70_img_0621_v
Hírek/aktualitások

Kamarás-ösztöndíj átadó

Kamarás Lajos a budapesti Piarista Gimnázium hálás öregdiákja 2019 tavaszán alapította meg a Kamarás Alapot a budapesti Piarista Gimnázium természettudományok (különösen a matematika és a fizika) területén tehetséges diákjainak támogatására azzal a céllal, hogy a támogatott diákokat segítse tehetségük kibontakoztatásában.

Ebben a tanévben került sor először az ösztöndíj odaítélésére. 2020. október 20.-án az iskola vezetése, a természettudományos munkaközösség vezetése, és a Piarista Alapítvány képviselőjének jelenlétében Bóné Márton, és Szőke-Brandt Áron 11.a. osztályos tanuló vehette át az ösztöndíjat.

Kívánjuk, hogy ez az elismerés valóban hozzá tudjon járulni fejlődésükhöz.